„A magánélet a múlt társadalmi normája. A személyiség jogainak védelme felett eljárt az idő"

"Úgy értem, az igaz történet valószínűleg túl unalmas lett volna, nem? Mármint az, hogy hat éven keresztül ültünk a gépeink előtt és kódoltunk"

- Mark Zuckerberg

Csak egy dolgot tudunk biztosan, azt hogy nem tudunk semmit. - Szókratész

Viszont a folyamat az érdekes, a részletek, azok kísértetiesek.

Minden olyan, mint egy Sci-fi regényben, 10-20 éve olvastunk róla, most meg benne élünk, és most nem a technikai fejlődésre gondolok, hanem társadalmi folyamatokra, emberekre, sőt lelkekre. Mert bármennyire is banálisan hangzik, a lelkeket a felhasználóktól elválasztó határra érkeztünk. Valahol erre érezhettek rá (zeneileg) a Social Network c. film előzetesének készítői is:

Most a III. évezred elején, már több olyan közösség létezik a neten, amely nemzeteket meghaladó lélekszámmal rendelkezik. Nem is tudom már melyik regényben olvastam először a közös tudatról, a közösségi szájtok a távoli bolygókon működő kaptártársadalmakat juttatják eszembe. Honnan tudja ezer meg ezer rovar, hogy egyszerre kell rajzani, egy bizonyos időpontban felszínre kell törni és szaporodni? Mikor lesznek képesek az emberek ilyen szintű együttműködésre? Egyszerű: Felteszik az üzenőfalra, eseményt hoznak létre meghívnak minden kérészt. Vagy képzeld el, hogy tényleg világméretű járvány van (nem kell elképzelni, van: AIDS) és tegyük fel, hogy megvan az ellenszere csak mindenkinek egyszerre be kellene adni. A H1N1 után és egyáltalán melyik lesz az a globális erő, kormány vagy szervezet ami ráveszi az embereket az együttműködésre? Végső elkeseredésünkben létrehoznak egy FB csoportot? Fél milliárd ember komoly tényező, de persze tévedhet.

Például úgy, hogy gondolataid kivetülnek egy üzenőfalra, a mátrixban megszűnsz egyéniség lenni, véglényként  bebábozódsz, majd oldódni kezdesz mások véleményében vagy közönyében.

De nem ma kezdődött ez. Szerepjáték akkor lett a számítógépből, amikor a Pacman elindult benyelni a pontokat. Az a sajtdarab te voltál. Most meg ott tartunk, hogy magunkkal játszunk, az életünkkel. Ezen belül vannak farmos és maffiás játékok, de igazából mi vagyunk, vagyis a mi Avatárunk játszik, nevezett Kék István, egy naponta 100+x információval és kapcsolattal etetett Tamagocsi.

Távoli, közeli, korlátozott vagy elutasított ismerőseink számára kitalálsz egy profilt. Hamarabb értesülsz és értesíthetsz ezen keresztül bárkit, mintha körtelefonnal, kör-email-lel, távirattal vagy bármi mással próbálkoznál.

A hírportálok is tanulnak a neten sikeresebb alkalmazásoktól és randomizálódnak, minimalizálódnak, mert a statikusság nem illeszthető az online elvárásokhoz. A felhasználó nem külföld, belföld, bulvár nevű könyvtárakat akar, hanem rövid stimulációkat arról a témáról, attól a kapcsolattól amire, akire előfizetett. Már nem szörfözik, csak kapcsolgatja a televíziót, távirányítózik a neten de megvan a lehetőség, hogy ezzel, a WEB2-es távirányítóval szerkesztheti a csatornáit.

Két ismérv elég mindehhez: ki lájkolta, és mit? Megosztod, ajánlod, kommenteled, vagy lájkolod? Ahogy a szemed láttára nő egy csoport népszerűsége, úgy nő benned a vágy a csatlakozásra. A trendiség jelentése itt igazán kézzel fogható. Egyre kevésbé ciki az Z csoporthoz csatlakozni, hiszen X ismerősöd is csatlakozott és különben meg nem is olyan rossz az amit reklámoz, sőt már a parlament is foglalkozik vele. Z pedig mostantól pontosan tudja, kinek kell küldeni az akcióit, új termékeit, direktebb marketingről piaci kofák sem álmodnak.

Biztonságos?

Nem, de legalább az arctalan kommentelések, netes leskelődések, áthelyeződtek egy adok-kapok rendszerbe. Hiteled a profilod (avatárod), mondanivalódat, gondolataidat számodra hiteles kapcsolatokkal osztod meg, ők aztán eldöntik, mit szerkesztenek át belőle saját rendszerükbe és mit adnak cserébe. Ha csak név, arc és kép nélkül lézengsz itt, ugyanazt csinálod, mint a névtelen kommentelők: súlytalan véleményed nem köthető sehová.

Leegyszerűsítették az internetet?

A tendencia az mutatja, hogy erre vágytunk, amikor elegünk lett az internet összevisszaságából. Maximálisan bizalmatlanok lettünk a felbukkanó ablakok, spam és trójai szűrő vírusok, álhírek, bulvárságok, és a kihagyhatatlan „te vagy az 1.000.000-dik látogató” bannerek csillámvilágával szemben. Valószínűleg 100-ból 90 oldalt kinyomtatva sem tűrnél meg hosszabb távon az asztalodon és most már a képernyődön is eleged van belőle.

A Google kinevelte az igényt arra, hogy egy egyszerű felületen keresőszóval villámgyorsan megtaláljuk a polcon a kívánt terméket (áruházakban is jól jönne) , az E-bay, az Imdb stb. közösségek pedig megvillantották a közösségi véleményezés és ez által az online megbízhatóság lehetőségeit.

A Facebook ezt próbálja ötvözni, tökéletes keresőmotorral dob rá téged arra, amit keresel és egyúttal arra is rálátást nyújt, hogy közösségi tudatodból ki által kedvelt, azaz a kedvenc SÖRöd mellett megjelenik illumináltan boldog ábrázatod is, mely immáron az online marketing eszközévé vált.  Márkajelzéses ruhákban szendvicsemberkedni kb. ugyanez. A Facebookhoz való csatlakozás egy döntés arról, hogy bevállalod, mert részese akarsz lenni ki akarod használni, meg akarod ismerni ezt a letisztultabb rendszert, pusztán azért mert sok esetben jobban működik mint maga az internet.

Merész gondolat

Az Iwiw láz elején hallottam egy informatikus megfogalmazásában egy merészebb sci-fi gondolatot:

Ha alaposan töltünk ki egy profilt és használni engedjük az erre képes rendszernek adatbázisunkat, akkor összevetve a többi felhasználók adataival, gombnyomásra feltárul a lehetséges kapcsolataink (pl. hasonló zenei ízlésű emberek) tömkelege, és ezek közül magunk is meglepődve tapasztalunk majd olyanokat, akiket ismerünk régről (esetleg párat már el is feledtünk), sőt ezen ismerősök közül páran ismerik egymást is, esetleg rokonok vagyunk csak erről nem tudtunk. Mindezt csupán a saját adataim megadásával.

A progmat-os guru tovább gondolta ezt is. Eljövend az idő, hogy már annyi ismeret lesz felhalmozva a születéstől dokumentált userről, hogy be sem kell jelölnie senkit, a Végzett nevű program kiválasztja és megmondja kiket ismersz. Pont.

Előfordulhat, hogy VÉGZET jobban tudja, hiszen Y is ott volt azon a bulin, amire te nem is emlékszel, ugyanazt a zenét lájlkolja, mint te, és 90% eséllyel történt is köztetek valami.

Esetleg külső és belső bináris tulajdonságaitok és spontán lájkjaitok döntik majd el, hogy lelki társak vagytok, azaz itt az idő feltörni a felszínre, szaporodni.

Asimov, William Gibson és Philip K Dick, már nem sokat tudna ehhez hozzáfűzni.

Mi csak ezt:

2010. július 26.