Imádjuk a nyulat! (Hácsé köszöntője)

Mindig nagy öröm számomra, ha valahol nyulak moccannak. Kicsik, közepesek, nagyobbacskák. És most, a net hálójába gabalyodva, íme, egy ismerős, régi nyúl. Egy aránylag öreg nyúl, aki megfogódott. Bennünk váljon hát nyúllá az a könnycsepp, amely e nemes honlap blogászainak érzületében szívként veri fáradhatatlan ütemét. A múlt nyúlként ugrik felénk, s jő, jövell. Megújulva érkezik. Nyúljövő vár. Emlékeink, mint nyulak bundája, melyen megcsillan a márciusi napsugár ehnyeteg fénye. Ilyenkor minden átpüllemül. A lélegzetünk visszapöglik, s a sóhaj, mely elhagyá ajkunk, megpihen e nyúlábrándnyi légtérben, mint kisnyulak születésekor a leplezetlen, felhellesztett vágy. Megszólít belül egy költő, hogy dalolj, légy nyulak szónoka, s tedd azt, amit az ősnyulak is megtettek. Ugrándozz képzeletnyi zöldben, költs költeményt, lírázz elégikus hangnemben, dicsőítsd hát a nyulat, mely enyém, tiéd, övé, mindannyiunké!

Lám a nyúl, lám eljövell.

Hat előtt ne költsön fel.

Interneten hiteget,

basztál ilyen hideget?

Március van, kint meg fagy,

Ne nézd már meg, hülye vagy.

Tél, nyúl, medve, kismalac.

Ágyra kéne új matrac.

Derékfájás minden reggel,

nincs is nyulam, mégis hergel,

futok véle álmomban,

nyúlról van szó, már mondtam.